MIT NEVEZÜNK "ORTOFOTÓ"-NAK?

Az ortofotó megjelenésében a hagyományos fényképre hasonlít, de mentes annak minden geometriai torzulásától, egységes méretaránnyal rendelkezik, így rajta pontos mérések végezhetőek.
 

A legtöbb térképhez hasonlóan az ortofotó is a földfelszín merőleges (ortogonális) vetülete. Tulajdonképpen a fényképek és a térképek előnyös tulajdonságait ötvözi, ezért "fotótérkép"-nek is nevezik.
 

Ortofotó természetesen nemcsak a földfelszínről, hanem bármilyen egyéb objektumról (pl. épületről) is készülhet.

MIRE HASZNÁLHATÓ AZ ORTOFOTÓ?

Az ortofotóknak rengeteg felhasználási területe létezik, ezek alapvetően két fő csoportba sorolhatóak:

• A légi fotók alapján készült ortofotók a föld felszínét ábrázolják egy adott méretarányban.  Ez alapján egyrészt aktualizálni lehet a meglévő tematikus térképeket, másrészt különféle térinformációs rendszerek képi háttérinformációiként szolgálnak. 

• Az ortofotók közel fotogrammetriai felhasználásának számos lehetősége létezik (pl. az építészeti célú felmérések során az épületek homlokzatrajzainak elkészítését könnyíti meg, illetve egyre gyakrabban alkalmazzák a régészeti falkutatások, illetve freskók felmérése, dokumentálása során). 

Az abonyi zsinagóga mennyezeti falfestményének restaurálásához készített ortofotó

Az épület homlokzatokról készített ortofotó-mozaikról pontosan lemérhetőek a szükséges méretek, ugyanakkor így bármely épület egyetlen fotón ábrázolható, amely a hagyományos fényképezés során (pl. a szűk utcák miatt) nem mindig megoldható.

A BGF épületéről készült homlokzati ortofotó mozaik részlete

MILYEN TÍPUSAI VANNAK AZ ORTOFOTÓKNAK?

 • A hagyományos módszerrel készült ortofotókon megfigyelhető, hogy a rajta lévő fák, épületek és egyéb tereptárgyak „kidőlnek”, tehát nem pontosan felülről (ortogonálisan), hanem oldalról látjuk őket. Ennek oka, hogy az ortofotók előállításához felhasznált terepmodellek általában nem tartalmazzák ezeket az objektumokat - csak a földfelszínt - így a program nem tudja ezeket a magassági információkat figyelembe venni az ortofotó készítése során.
 

 • Speciális módszerrel ez a hiba kiküszöbölhető, így jön létre az ún. "true ortofotó", mely már a kép valamennyi pixelét a valós helyén ábrázolja.  

HOGYAN KÉSZÜL AZ ORTOFOTÓ?

Ortofotókat már a fotogrammetria analitikus korszakában is készítettek speciális (optikai-mechanikai berendezésekkel), manapság azonban már kizárólag digitális módszerekkel készülnek az ortofotók.
Az ortofotó készítés, illetve az ennek során alkalmazott ún. "egyképes fotogrammetriai kiértékelés" elve azonban nem változott:

Amennyiben ismert a fényképnegatív pontos helyzete a fényképezés pillanatában (ún. külső tájékozás), és a kamera kalibrációs adatai, úgy elvileg „visszavetíthető” az a fénysugár, ami az adott tereppontot a fényképen leképezte.
Ezen a visszavetített (a digitális fotogrammetria esetében csak elvileg létező) sugáron azonban bárhol elhelyezkedhet az adott tereppont. Ahhoz, hogy ki tudjuk kiszámítani a sugár kiindulási pontjának (a tereppontnak) a helyét szükségünk van tehát a terepfelszín alakjának és helyzetének az ismeretére.
 

Digitális ortofotó készítésének elve

Egyetlen fotó tehát nem tartalmaz elegendő információt az eredeti térbeli információk rekonstruálásához (ami az ortofotó generálásához szükséges lenne), így az eljárás során azt feltételezzük, hogy ismerjük a lefotózott objektum alakját.
Az ortofotó készítés gyakorlatában a valós alakot (felszínt) vagy közelítjük egy geometriai formával (általában síkkal), vagy megpróbáljuk geodéziai mérésekkel minél pontosabban meghatározni (digitális felületmodell létrehozásával). 

Ha ugyanis (digitális formában) rendelkezésünkre áll a terepmodell (vagy a terepet síknak tekinthetjük), akkor az ortofotó generálása során az adott vetítési sugár tereppel való döféspontja már kiszámítható.
Az így kapott pont merőleges vetülete lesz az adott képpont megfelelője az ortofotón.
A digitális ortofotó előállításakor a számítógépes szoftver pixelről-pixelre végigfut a nyers fotón és az előbb ismertetet elv szerint meghatározza az adott pixel új helyét.

A módszerrel kiküszöbölhetőek a hagyományos fényképek legjelentősebb geometriai torzulásai, így ezek az ortofotót már NEM terhelik:

• Perspektív torzulás: hatására a párhuzamos távolodó vonalak (pl. épület élei) összetartanak.
• Magasságkülönbségből eredő torzulás ("ami közelebb van nagyobbnak látszik") - ez a terepmodell figyelembevételével korrigálható.
• Az optika felépítéséből és geometriai hibáiból adódó torzulás - a fényképezőgép kalibrálási adatait figyelembe vesszük az ortofotó számítás során, így ez is korrigálható. 

Az ortofotón minden egyes pixel a "helyére" kerül (lásd: Google maps)